Szóval hazajöttem. Kicsit kalandos volt az út, úgyhogy bemásolnám ide azt a levelet amit a Tékozló Homárnak küldtem, abban részletesen minden történéssel olvasható a kálvária :)
Íme:
Kedves Homár!
Bizonyára nem lehetek sikeres ember, ha Wizzairrel repülök, és sajnos pont egy nappal indulásom előtt olvastam a velencei story-t, ami után most már tudom, joggal kezdtem el fosni utazás előtt.
Hogy kicsit érthetőbb legyen a miért és a hogy, elmondom, hogy Denmarkban tanulgatok, és a kvázi egyetlen használható légitársaság csődje, és a jegyekre kifizetett összeg elvestése után muszáj volt találnom egy olcsó megoldást a hazajutásra. Mivel észak Dániában lakom, ezért a “szemben” lévő Göteborg ideális választásnak tűnt, főleg az adókkal és illetékekkel 204 SEK-et kóstálló jeggyel együtt. Az odaút kis vonat, kis komp, amin el lehet szórakozni, még ha jóval tovább tart is mint egy mezei leutazás CPH-ba.
Az út első felével nem is volt gond, rendben megérkeztünk útitársammal Svédországba, és kis várakozás után a reptérre (mellesleg az előzőleg beharangozott sztájk is csúszott egy napot). Itt fogadott az első probléma, ugyanis a reptér maga minden várakozást alul múlt, elég erősen. Kb úgy nézett ki mint egy vidéki magyar város buszpályaudvara, ahova már felszereltek néhány lcd tv-t a falra. Gondoltam, ez a legkevesebb, becsekkolunk megiszunk egy sört és húzunk innen a rákba, felejtve az egészet (mint pl a vastagon szaros _kéz_törlőt a férfi wc-ben).
Aznap este a miénken kívül a Ryanairnek volt még egy induló járata Londonba, amúgy meg zárt volna a reptér. Sajnos az időjárás nem volt kegyes, a hatalmas köd miatt a másik légitársaság gépét törölték elég hamar, és itt már kezdtem félni én is, hogy erre a sorsa jutunk, de nálunk csak egy fél órás késés volt előre vetítve, és az otthoniakkal történt beszélgetés után megtudtam, hogy az ide tartó gép valóban fél órás késéssel, de felszállt Ferihegyről. Aztán ahogy telt volna le a fél óra, lett belőle még egy, aztán még negyed, majd törölték a mi gépünket is.
Megesik az ilyen, nem minden reptér alkalmas minden időjárási körülmény közepette fogadni a gépeket. Ugye ilyenkor azért nagy a tanácstalánság, erős pánikhangulat mindenkin, főleg azon kedves utastársakon akik semmilyen idegen nyelven nem beszélnek. Szerencsére volt egy magyarul (is) beszélő alkalmazott a reptéren meg jómagam és még néhányan próbáltunk tolmácsolni akinek kellett. Annyit sikerült megtudni, hogy most térítésmentesen át lehet foglalni a következő budapesti járatra, ami innen szombaton megy, de Malmöből (cirka 300km) vagy Stockholmból (600) csütörtökön megy gép. (Aznap este kedd volt). Közben persze néhány utas kurvaanyázott magyarul (vagy angolul) az alkalmazottakkal, akiknek természetesen semmi közük nincs a Wizzairhez. Aztán kiderült hogy a gép ami elindut othonról, leszállt a másik reptéren, de azt sajnos nem sikerült megoldani, hogy átvigyenek egy busszal, és felszálljon velünk. Utána meg olyanokat lehetett hallani, hogy üresen hazament, mert “műszaki okok miatt” a pilóta nem válalta az utasokat.
Közben megjött a reptéri transzfer busza, de mire a legtöbb ember végzett a dolgával addigra elment, és sajnos csak azoknak derült ki,hogy egyáltalán itt volt, akik kinéztek a reptér elé, bent sajnos nem monádtk be, úgyhogy nagyjából 3 utassal indult vissza a városba. Annyi szerencsénk volt, hogy találkoztunk egy magyar sáccal, akinek a haverja a városban lakik épp, és egy másik utas kinti valakije pedig bevitt minket Göteborgba kocsival (kb 30 km a reptértől), szóval a taxi és a lakhatás költségét megspóroltuk, de pl. a kisgyerekes család nem járt ilyen jól, mindkét dologért egy vagyont kellett fizetniük.
Ezek után ott dekkoltunk a srácnál másfél napot, majd csütörtök kora hajnalban elindultunk, hogy fél 11-re a malmöi reptéren legyünk. Ez újabb 5-6 óra utazás vonattal, busszal, várakozással. Amikor kiértünk a reptérre már kezdtünk reménykedni, hogy véget ér a tortúra, de kedves utastársam átfoglalása nem volt benne a gépben, ami azt jelenti, hogy ő leghamarabb szombaton jöhet haza. A check in-nél azt mondták, ha nem jön minden utas, akkor természetesen egy jegyet megvehet (újra) és akkor még felfér a gépre. Mire lejárt a check in ideje, állítólag mindenki élt a lehetőséggel. Ezek után én már a váróban próbáltam segíteni, legalább egy olcsó hotel címével (ami meg is lett), de a nagyon kedves gyermekes pár felajánlotta, hogy ha lehetséges, akkor a gyerek helyett utazzon ő, és addig majd az anyuka ölében eljátszik a kicsi, mint ahogy amúgy is történni szokott. Ez természetesen nem volt járható út, úgyhogy ott maradt Malmöben szegény.
Ami viszont tényleg elkeserítő, és még felháborító, (az átlag magyar sorbanállási kultúrán kívül), hogy a gépen volt vagy 6-7 üres hely miután felszálltunk. Megpróbáltam kérni erről egy írásos igazolást a stewardessektől, de faarccal elhajtottak, hogy ők ilyet nem tudnak adni, majd az ügyfélszolgálati iroda (az emelt díjas számmal) megoldja.
A másik ilyen dolog, hogy a Wizzair ügyfélszolgálatát alig lehet elérni, a reptereken rossz számot tudnak csak adni, amikor meg felveszik a telefont semmi használható infót nem lehet kiszedni belőlük. Az egyes terminálon sem lehet semmit elintézni mert ugye nincs irodájuk képviselteük, akármi. Kíváncsi vagyok, vajon van-e bármi esély arra, hogy a felmerült költségeket valaha is megtérítsék. De az utóbbi hetek híreit olvasva és megélve elég csődközeli álapotban lehetnek, vagy hatalmas káosz uralkodik a cégen belül.















Volt szerencsenk beterni egy valamilyen torok-arab-pakisztani nacio altal iranyitott eteloszto egysegbe, es megnyugvassal konstaltam (ujbol, Berlin utan is), hogy az egesz vilagon hasonlo izlestelen modon kepesek berendezni a helyszint. Persze a palmat az a pakisztani "olasz" pizeria viszi, aminek homlokzat kialakitasa bizony barmely magyarorszagi torok giccshuszart irigylesre ingerelne. Errol sajnos foto nem keszult, de ha szerencsem van, akkor hetfon meg be tudom potolni :) Addig is nehany kep az interju alanyokrol.

Utolsó kommentek